Az arcplasztika különféle technikákat alkalmaz, amelyek az arc lazaságának mértékéhez, az öregedés jeleihez és az egyéni igényekhez igazodnak. A gyakori módszerek közé tartozik a hagyományos arcplasztika, a mély{1}}szövetemelés és az átfogó megközelítések, amelyek más fiatalítási technikákat kombinálnak; a cél az olyan problémák kezelése, mint a bőr lazasága és az arckontúrok lefelé tolódása, ami feszesebb, harmonikusabb arcvonalakat eredményez.
A hagyományos arcplasztikai műtét elsősorban a laza bőr és bizonyos lágyrészek beállítását foglalja magában, -eltávolítja a felesleges bőrt és áthelyezi a szöveteket-, hogy enyhítse az arc megereszkedését és csökkentse a ráncokat. Ez a megközelítés azoknak az egyéneknek megfelelő, akiknek jelentős az arc lazasága és átfogó javulásra vágynak.
A mély-szövetemelő technikák inkább az arc mélyebb struktúráinak beállítására összpontosítanak, mint például a fasciális rétegek és az izomtámasztó szövetek emelésére és rögzítésére. A kizárólag a bőrt érintő eljárásokhoz képest ezek a módszerek hatékonyabban korrigálják az arcszövetek lefelé vándorlásából adódó kontúrváltozásokat, természetesebb posztoperatív eredményt adva.
A páciens sajátos körülményeitől függően az arcplasztika kombinálható olyan eljárásokkal, mint a zsírpótlás, a szemkörnyéki fiatalítás és a nyakemelés az átfogó eredmény érdekében. A sebészek az arc arányai, a bőr rugalmassága, a lazaság mértéke és az egyéni elvárások alapján személyre szabott műtéti terveket készítenek a harmonikus, fiatalos megjelenés elérése érdekében.